Érdekesen telnek a napjaim... sokat gondolkodok azon, hogy mi az, ami tényleg fontos az életben, és mi az ami fölösleges...
ha van 2500 ftom, meggondolom, hogy mire költöm el...16szor végig fut az agyamban, hogy az, amit megakarok venni, valóban kell e nekem, vagy csak jó lenne ha lenne...és nem csak az anyagiak terén gondolkozom el, hanem úgy ámblok. pl minek beszélgetek msnen olyan emberekkel, akik nekem nem jelentenek semmit, vagy éppen baszogatni akarnak, én meg vevő vagyok rá...nem hogy le tiltanám őket a picsába-.-
najohaggyuk...
elgondolkodtam azon, kik az igazi barátok... egyáltalán létezik e olyan, hogy igaz barát?
van e olyan ember, akiben olyan szinten meg lehet bízni mint saját magadban??
hiszen akinek elmondasz valamit, egyszer kicsúszik a száján....és hozzá teszi:de ne mondd el senkinek, nekem sem szabadott volna elmondani... stb... akinek ezt mondta, az is ugyan ezzel
az utószöveggel fogja tovább adni. Elvileg titok, de már mindeki tud róla....
ilyenkor van az, hogy chat.hu.
lehet, hogy sok faszfej van, de ugyan ennyi normális ember van, aki meghallgat, együtt érez stb...
hiszen kiadhatod magadól a gondjaidat anélkül hogy úgy kiderülne, hogy az neked kellemetlenséget okoz.hiszen te nem ismered azt az embert, lehet, hogy még közös ismerőseitek sincsenek, szóval ha még is tovább adja, neked abból nem származik semmi gondod...
ha már a normális embereknél tartunk, kiben hol rajzolódik meg a normális szónak a határa?
gonolkoztál már azon, hogy ki az, aki normális? ha bele gondolsz, egy "normális" ember full unalmas lehet. egy elmebeteg ember, aki úgy elmebeteg hogy hülyéskedik és mindenből viccet csinál, az nem normális, de mégis ez az, amivel szimpatizálunk.
annak a szónak hogy "normális" nincs meghatározott jelentése.szerintem.
hiszen kinek hiányzik egy olyan ember a nyakára, akivel csak a gondok vannak? kinek hiányzik az, hogy még mások baját is a vállán cipelje??
mindkeinek van elég gondja, örül az ember, ha azokat megoldja, nem még a másokét is...
én régen örömömet leltem abban, hogy ha másoknak segíthetem, ha örömet okozhattam nekik azzal, hogy megoldottam a problémájukat. Állandóan mások életét akartam jobbá tenni. Ami sokszor sikerült is. Büszkeséggel töltött el a tudat, hogy egy szuperhős féle vagyok... hogy úgy tartottak számon: viki az, akire mindig lehet számítani, aki mindig segít, ha baj van....
igen ám. Csak közben elfelejtettem élni... Elfelejtettem a saját életemet. Idő közben jöttem rá, hogy a saját gondjaim felhalmozódtak. odáig jutottam, hogy szinte lehetetlen megoldani őket.
Pont az, amiket a múltban leírtam....
De nincs olyan hogy lehetetlen.
véletlenszerűn kiszúrtam a the secret c. könyvet, amit Matthew Bitch táskájában találtam, mikor itt aludt nálam.
tudni kell rólam, hogy utálok könyvet olvasni. csak épp hogy beleolvastam, és nem bírtam letenni.a könyvnek nincs története. segít a pozitív gondolkodásban. ez így elég hülyén hangzik, de megtanít élni. érdemes elolvasni. mikor befejeztem, tudtam, hol kezdjek neki ahhoz, hogy rendbe rakjam az életemet.
lassan, de sikerülni fog, érzem. hisz látom a változást :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése