mik ki nem derülnek

igen... msneztem este, közben anyu mondta h szeretne beszélgetni velem elég rég óta valamiről. és h már nem bírja magában tartani... már akkor tudtam miről van szó, de nem szóltam, hagytam, hogy elmondja amit akar. aztán belemerültünk a témába. ez volt az a dolog, amit már évek óta titkoltam anyu előtt. sírt, hogy miért nem mondtam el. utána megölelt. mondta, hogy az ő életét élem. minden megtörténik velem, ami vele is megtörtént. szinte minden...
én már feldolgoztam. úgy ahogy. valamennyire. de nem teljesen. sajnálom... =/ sajnálom ,hogy nem szóltam előbb. most már késő...(de sosem késő)
mert a fél életem el lett baszva. msn kiírásom:15 vagyok.még nem is éltem. - de élhetnél.köcsög fasszopó..ááá- nyugi. már elmúlt....(tönkre baszott élet)igen. nagyon is az

ennyi. igen igaz. minden igaz amit anyuval beszéltünk erről. az is ami csukival volt, az is ami Rolanddal, és minden ami eddig volt, Marci, buczy.... mindenkinél ez volt a hiba... ez a dolog ami elbaszta az életemet. én már kezdem túltenni magam rajta olyan szinten, hogy képes legyek változtatni magamon. de lehet, hogy kis időre lenne szükségem. kb egy hétre, hogy eltűnjek a világ elől. nem úgy értve. csak mondjuk nem itthon aludnék, suliba eljárnék azért, de azután sehova. és semmi msn, semmi internet, csak egy ember akivel együtt vagyok, és egy hét, ami csak az enyém, senki másé. ennyi kéne, hogy minden menjen az eredeti kerékvágásban...
vagy lehet hogy az őszi szünetemet fogom erre felhasználni, hogy még az iskola se zavarja meg a "meditálásomat"... igen, ez lesz a helyes megoldás. már csak a hely kell, ahol biztonságban vagyok, normális körülmények között...